www.facebook.com/bocskaiviselet

A ruházat - ezen belül a népviselet - alakulását, kibontakozását két tényező irányítja: az ember és a történelem.
Az ember azért, mert a ruházat mindig mutatója a személyes élettel kapcsolatos körülményeknek, anyagi és társadalmi helyzetnek; szegénységnek, gazdagságnak, fiatalságnak - öregségnek, sőt az érzelmeknek - örömnek, bánatnak és gyásznak is. Ez az emberi tényező.
A ruházkodás formáinak megvan a maguk történelmi fejlődése is. Bármilyen emberi körülményt fejeznénk is ki öltözködésünkkel, azt mindig csak annak a társadalomnak a ruhadivatján belül tehetjük meg, amelyben élünk. Ez érvényes a ruházatra általában és a népviselet is az ember, az érzelmek, valamint a történelem, a történelmi törvényszerűségek kettőségből alakul ki!"(1)
A magyar paraszti népviseletek múltját, történetét főleg a múlt század elejéről ismerjük. A sopronmegyei - rábaközi - viseletek XVIII. századi történetéről nincs feldolgozás. Kresz Mária által ismertetett történeti források többsége az 1820-as, 30-as évekből való.(2) A Rábaköz színpompás viseletei közül a legismertebb a kapuvári a néprajzi szakirodalomban. Podmaniczky Zsuzsa (1943), Horváth Terézia (1972), Laczkovits Emőke (1973) néprajzi publikációiból. A harmonikus színvilágú csornai népviselet bemutatásával Sandy Dezső (1939), Hajós Elemér (1941) népszerűsítő néprajzi írásai foglalkoztak. Horváth Terézia 1966-67-ben végzett néprajzi gyüjtést Csornán, melynek ismérveit az 1972-ben megjelent tanulmányában (3) ismertette.
A néprajzi szempontból sajátos, csornai női népviselet pompás selyemöltözeteinek elemző bemutatása - feltehetően a korai kivetkőzés miatt - hiányzik a magyar viseletkutatás sorából.
A Csornai Múzeum gazdag viseleti gyűjteménye 1970-tõl napjainkig 45 csornai család hagyatékát őrzi. Jelen tanulmányban a csornai népviselet kiegészítő elemei közül az aranyfonalas fejkendők, pántlikás és pillangós kobakok (4) rövid ismertetésére vállalkozom.
A XIX. század végén a legünnepélyesebb viseleti kiegészítő az aranyfonalas fejkendő volt. Ezt viselték Húsvétkor, Úrnapkor, Nagyasszonynapkor (búcsúkor augusztus 15-én), Kisasszonynapkor. Az aranyfonalas kendő fehér, "patyolat", "moll" vagy batiszt szerü alapra készült láncöltéssel. Ezek többsége a XIX. században készült. Nagyságuk 85x85-tõl, 120x120 cm-ig terjedt. A kendőnek csak egyik jól látható felső sarkát díszítették hímzéssel. A kendő sarkában egy lendületes vonalú virágcsokor foglalja el a fő helyet. A csokorminta alatt a kendő két szélén hullámvonalas peremminta található. A kendő szélét arany betétcsipke, s ezt szegélyező 12 cm széles tüllcsipke ékesíti. A kendők mintakincsében a virágminták - különösen a rózsa - gazdag változataival találkozunk. Kedveltek a szőlőfürtös, búzakalászos, szőlőleveles csokrok, és peremminták variánsai is. Az ügyeskezű csornai varróasszonyok aranyszálas láncöltéssel varrták körbe a virág és levélmintákat, melynek közepét vékony, fehér cérnával bekötötték, "pókozták". Az aranyfonalas kendők hímzésénél nem a pókos bekötések variánsai hangsúlyosak, hanem az aranyhímzés az uralkodó.

Természetesen a kompozíciókat, s a mintákat a varróasszonyok saját ízlésükre, a megrendelő kívánságára alakítgatták. Feltételezem, hogy a technikai igényességgel készült példányokon a helyi apácarend kézimunka iskolájának hatása is érezhető. Felsőszeri adatközlők az aranyfonalas, szálhúzásos, szálszorításos technikával készült kendőket "apáca-varrottas"-nak is nevezték. Ezeken a kendőkön a virágok, s a levelek közepét nem "pókozás", hanem szálhúzásos technikával készült "rácsos" szálszorításos térkitöltés jellemzi. Az általam tanulmányozott, s a Csornai Múzeumban őrzött aranyfonalas fejkendőket nem hivatásos hímzők, hanem ügyeskezű varróasszonyok készítették. A csornai kendővarrók az átlagosnál ügyesebbek, ötletgazdagabbak voltak, akik az öltésfajták egyszerű, de változatos variánsaival, új változatokkal bővítették a hímzőtechnikát és gazdagították a formakincset.
Varga Rozália ezt így mondta el nagynénjéről Farkas Mihályné Varga Ágnesről (1834-1922): " ... jó varró vót, télen pénzért varrt másoknak is, még aranyfonalas fejkendőt is. Azt nehéz vót csinálni, mert mindig csak rövid szálat lehetett befűzni, mert az a fonal olyan volt, hogy selyemszál arannyal besodorva, és ha sokszor áthúzkodták a gyolcson, lebomlott az arany." Leány korában magának és két húgának is varrt ilyen fejkendőt. Õ volt a legidősebb, magának három rózsát varrt bele, a következőnek kettőt, a legkisebbnek egyet. Így tudták megkülönböztetni melyik kié. Aranyfonalast csak fejkendőnek varrtak.
Viseleti gyűjteményünkben jelenleg 51 db menyecskekendő található. A hagyomány szerint a csornai asszonyokat a legszebb fehér menyecskekendőjükben temették el az 1950-es évekig. Az aranyfonalas fejkendők, és az aranyszínű díszítmények a rábaközi viseletek közül, a csornai női viselet megkülönböztető díszítményei voltak.

A gyáripari termékek fokozatos elterjedésével e század elején egyre népszerűbb lett a fehér "tüllkendő" vagy "tilángli". Ez főként zsidó kereskedők közvetítésével került Csornára.
Alá "pillangós" fekete bársonykobakot tettek a fejükre. A főkötő "kobak" viseléséről Kresz Mária az 1840-es évekből közölt forrást idézi: "A főkötőt a fejük tetején tekercsbe font hajukra teszik, s piros vagy fekete selyemkendővel átkötik."(5) A csornai menyecskék ruhatárához legalább négyféle kobak tartozott. A hétköznapi kobak egyszerű, díszítetlen volt, ezt akkor tették a fejükre, amikor a mezőre mentek dolgozni. "Ha fölhős idő vót, - mondták az öregek - jaj a kobakot kivigyük, mert ha kobak van a fejünkön nem üt bele a villám." Az ünnepi kobakok közül Csornán megkülönböztették a templomba járó, és a lakodalmi kobakokat. A templomba járó zöld vagy fekete bársonybevonattal készült, melyet arany "pillangók", aranycsipkék díszítettek. Erre fehér tüllkendőt kötöttek, s így a "ragyogós" kobak átlátszott.

Pillangós kobak

Lakodalomra viselt "pántlikás" és "bodros" kobakra nem kötöttek felsőkendőt. Ennek a színe kék, zöld. Néha piros színű sikselyem bevonattal készült. A kobak díszítéséről állapították meg, hogy ki tartozik a menyasszony, s ki a vőlegény vendégei közé. A "pántlikás" (szalagos) főkötőt hátul négy színes bokros pántlika díszítette, melynek végét "aranycsiga" (farkas-fog) ékesítette. Ilyet viseltek a vőlegény rokonai. A "bodros" főkötőt "aranycsík" és "pillangók" díszítették oldalt, a tetején két sorban ráncolt, fehér csipkeszalag tette hangsúlyossá, melyet a menyasszony rokonsága hordott. Idős adatközlőim szerint a kobakot Csornán az első világháború kitöréséig viselték az asszonyok. Erre Turi Györgyné (1891-1967) így emlékezett: "A kobakot a 14-es háborúkor rakta le mindenki, a kendőkről is a rojtot, akkó olyan gyász lett."
Fenyvessy Jeromos premontrei kanonok A Rábaköz című tanulmányában a viseletről így ír: "A csornai nép anyagi viszonyainak és társadalmi helyzetének megfelelően öltözködött. Nem akart másnak látszani, mint ami ... ünneplőjének szépségével önmagát becsülte meg, és ünnepeinek fényét emelte."

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat