A boldogi hímzés és viselet
A boldogi
népviseletet az 1920-as évek végén ismerte meg az ország. Bruckner Jenő
főjegyző, aki Paulíni Béla mellett a Gyöngyösbokréta fő szervezője, néprajzi
értékű fényképein mutatta be az országnak a boldogi viseletet.
Először 1925-ben Gödöllőn mutatkozott be a boldogi csoport, majd 1931-ben
Budapesten szerepeltek a Szent István napi játékokon. Csodálatos népviseletének
és néphagyományainak köszönhetően a falu egyre több vendéget vonzott. 1935-ben
az országban harmadikként idegenforgalmi vendégház nyílt, mely a
gyöngyösbokrétás bemutatók helyszíne lett. Több filmet is forgattak a faluban:
Tavaszi zápor, Schubert élete, 120 boldogi népviseletes statiszta szerepelt az
Aratás című filmben, és az Egy pesti éjszakában. A Magyar Bokréta Szövetség
közreműködésével a Magyar falu és a Magyar néptáncok című filmekben is fő
szerepet kaptak a boldogiak, de felvétel készült a híradó részére a feltámadási
körmenetről is, sőt a hétköznapokról is.
A filmezés és idegenforgalom mellett a hímzések és népviseleti babák árusítása
is pénzkeresethez juttatta az asszonyokat.
A boldogi fehérhímzés szépségére már az 1930-as években felfigyeltek. 1942-ben
adták ki az első mintakönyvet. A kendők mintáját kézzel írták elő.A fejre és
nyakbavaló kendők alapmotívumai hasonlóak, arányosan kisebb megoldásban. A
varrott kendő és a fodros kendő a fiatal lányok és asszonyok legünnepélyesebb
ruhadarabja volt. A színes hímzésű selyem fej-és vállkendők később jelennek
meg. Egyénileg is tervezték a mintákat, melyeket egyszínű selyemre
selyemfonallal varrták ki. Ha rojtot is tettek a vállkendőre, csinált kendőnek
nevezték. A posztó szoknyájukat is maguk hímezték a boldogi asszonyok, lányok.
A tájházban minden korosztály viselete bemutatásra kerül. A kisbabát selyemhuzatú,
hímzett pólyába tették. A karonülő kicsik obonyt és bukros főkötőt viselnek.
Figyelemmel kísérhetjük a női viselet változását kislánykortól egészen az idős
korig. A női felső ruha összetevői: szálika, sűrű ráncokba szedett szoknya,
alatta a kacskaringós szoknyával, előtte köténnyel.
A lányok sajátos hajviselete a sodorba fésült, míg az asszonyoké a tyúkosan
befont. Legdíszesebb viselet, a menyasszony viselet. A bő félyinghez díszes
pruszlikot, keményre vasalt fodroskendőt, fehér rakott szoknyát, viselt a
menyasszony. Koszorút, majd tükrökkel kirakott pártát tettek a fejére, melyről
széles színes pántlikák lógtak.
A férfi öltözet legszebbike is a házasulandó fiatalember viselete: A vőlegény a
menyasszonytól kapott fűzős-varrásos, pirosgombos inget viseli. A kalapja mellé
tűzött bokrétát, valamint a zsebeiben lévő varrásos és margitdíszes
zsebkendőket ugyancsak a menyasszonyától kapta az esküvő napján. Az új
menyecske először fátyolosan, majd sátoros viseletben jelent meg a templomban.
A csipkés kontyot az első gyerek megszületéséig viselhette.
Ahogy idősödött az asszony, úgy egyszerűsödött a ruházata is. Színe sötétedett,
anyaga, díszítése egyszerűbb lett.
A férfiak ruhatárából a kiállítás a múlt század végéig hordott vászongatyát és
vászoninget, lajbit,valamint posztókabátot, zsinóros nadrágot mutat be.